Közzétették az amerikai Terra műholdon repülő japán ASTER berendezéssel készült domborzati modellt. Az adatbázis a Föld csaknem teljes felszínének (99%-ának) a magassági adatait tartalmazza, 30 méteres felbontással.
Az adatbázis elérhető Amerikából: https://lpdaac.usgs.gov/
Japánból: http://www.ersdac.or.jp/GDEM/E/4.html
2011. október 26., szerda
2011. október 11., kedd
2011. október 8., szombat
StarLight Learning
Csillagászati videómegosztó,a videósorozatok lelkes és csinos házikisasszonyával,Casey Dee-vel,aki könnyed stílusban számol be,az űrkutatás,és a csillagászat aktuális eseményeiről.
2011. október 7., péntek
2011. október 6., csütörtök
Lunar Colongitude
Egyszerű kis freeware program,amely az adott időben megadja a holdi terminátor (éjszaka és a nappal elválasztó vonala)
helyzetét,kiszámítja a colongitudo értékét.
helyzetét,kiszámítja a colongitudo értékét.
2011. október 2., vasárnap
HaloSim3
HaloSim3 freeware program:Légköroptikai jelenségek szimulálásában és szép grafikus megjelenítésében nyújt segítséget megannyi változtatható paraméterrel, valamint a jégkristályok szerkesztésének lehetőségével.
2011. október 1., szombat
Aquarius műhold weblapja
Az Aquarius (SAC-D) amerikai-argentin műhold, ami a világtengerek sótartalmát méri.
A világtengerek sótartalmának mérése segít a globális vízkörzés jobb megértésében, ami kölcsönhatásban áll a Föld éghajlatával, így ennek jobb megismerése segít pontosabban előrejelezni az éghajlat hosszú távú változását, valamint a rövidebb távú jelenségeket, például az El Niñot is. Adatainak segítségével tanulmányozzák a trópusi óceánok feletti csapadék mennyiségének hatását a monszunok kialakulására, a sarki jégtakaró hatását az óceán sótartalmára, a sótartalom évszakos változását, a térbeli eloszlás-változások okait (például az Atlanti-óceán sósabb a többinél), a sótartalom hatását a felszíni és a felszín alatti tengeráramlatokra.
A műhold felbocsátása előtt a sótartalmat mintavételezéssel mérték, de csak kevés és egyenetlen mintát véve. Az Aquarius három éves programja alatt 150 kilométeres felbontásban, 0,2 psu (practical salinity unit: „gyakorlati sótartalom egysége”) pontossággal méri a sótartalmat, a világóceán bármely pontja felett legalább havonta elhaladva, összesen annyi mérést végezve, mint amennyit az utóbbi 125 évben összesen.
A műhold az óceánok sótartalmát három 1,413 GHz-en működő mikrohullámú sugárzásmérővel, a tengerfelszín egyenetlenségét 1,26 GHz-es szkatterométerrel méri.
A világtengerek sótartalmának mérése segít a globális vízkörzés jobb megértésében, ami kölcsönhatásban áll a Föld éghajlatával, így ennek jobb megismerése segít pontosabban előrejelezni az éghajlat hosszú távú változását, valamint a rövidebb távú jelenségeket, például az El Niñot is. Adatainak segítségével tanulmányozzák a trópusi óceánok feletti csapadék mennyiségének hatását a monszunok kialakulására, a sarki jégtakaró hatását az óceán sótartalmára, a sótartalom évszakos változását, a térbeli eloszlás-változások okait (például az Atlanti-óceán sósabb a többinél), a sótartalom hatását a felszíni és a felszín alatti tengeráramlatokra.
A műhold felbocsátása előtt a sótartalmat mintavételezéssel mérték, de csak kevés és egyenetlen mintát véve. Az Aquarius három éves programja alatt 150 kilométeres felbontásban, 0,2 psu (practical salinity unit: „gyakorlati sótartalom egysége”) pontossággal méri a sótartalmat, a világóceán bármely pontja felett legalább havonta elhaladva, összesen annyi mérést végezve, mint amennyit az utóbbi 125 évben összesen.
A műhold az óceánok sótartalmát három 1,413 GHz-en működő mikrohullámú sugárzásmérővel, a tengerfelszín egyenetlenségét 1,26 GHz-es szkatterométerrel méri.
Masat–1
A MaSat–1 (a Magyar és satellite szavakból képzett szó) az első teljesen magyar építésű műhold. A mintegy 1 kilogramm tömegű, 10 centiméter élhosszú kocka formájú technológiai pikoműholdat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fejlesztik, indítása 2012-ben, több más hold társaságában várható, indiai hordozórakétával.
A CubeSat Projectet a California Polytechnic State University és a San Luis Obispo and Stanford University's Space Systems Development Lab dolgozta ki. Célja, hogy a bekapcsolódó egyetemek 10x10x10x cm méretű, legfeljebb 1 kg tömegű, működő piko-műholdakat fejlesszenek ki. A programhoz már több mint 60 felsőoktatási intézmény csatlakozott.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Űrkutató Diákkörének tagjai 2006-ban, egy BME-konferencián látták meg a würzburgi egyetem által kifejlesztett pikoműholdat, majd 2007-ben, a Lengyel-Magyar űrkutatási konferencián megismerhettek egy lengyel egyetemi fejlesztésű kisműholdat. Ezután fogalmazódott meg bennük, hogy csatlakozzanak a projekthez, és saját fejlesztésű űreszközt hozzanak létre.
A CubeSat Projectet a California Polytechnic State University és a San Luis Obispo and Stanford University's Space Systems Development Lab dolgozta ki. Célja, hogy a bekapcsolódó egyetemek 10x10x10x cm méretű, legfeljebb 1 kg tömegű, működő piko-műholdakat fejlesszenek ki. A programhoz már több mint 60 felsőoktatási intézmény csatlakozott.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Űrkutató Diákkörének tagjai 2006-ban, egy BME-konferencián látták meg a würzburgi egyetem által kifejlesztett pikoműholdat, majd 2007-ben, a Lengyel-Magyar űrkutatási konferencián megismerhettek egy lengyel egyetemi fejlesztésű kisműholdat. Ezután fogalmazódott meg bennük, hogy csatlakozzanak a projekthez, és saját fejlesztésű űreszközt hozzanak létre.
WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer)
A WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer, angolul Széles látószögű infravörös felmérő felfedező műhold) infravörös csillagászati műhold, melyet a 2009 december 14-én indított a NASA a Medium-class Explorer program keretében. Az égboltfelmérési program célja a teljes égbolt végigfényképezése a 3-25 μm közötti infravörös tartomány négy (3,4, 4,6, 12 és 22 mikrométeres) hullámhosszán, melyből a Hubble űrtávcső épülő utódja, a szintén infravörösben működő James Webb űrtávcső számára állítanak össze katalógust.
A műholdat napszinkron poláris pályára állítják, a pálya síkja a Nap irányával mindig derékszöget zár be, a 40 centiméter átmérőjű távcső pedig a Földdel ellentétes irányba néz (megközelítőleg, amikor a Hold a látómezőbe kerülne, akkor a távcsővel ezt „kikerülik”). Összesen 1,3 millió képet (11 másodpercenként egyet) készített az égboltról (2010 júliusáig), melyek felbontása 1 megapixel (1024×1024 pixel), pixelenként 6 ívmásodperc a közeli, 12 ívmásodperc a közepes infravörösben, látómezeje pedig 47 ívperc. A küldetés hat (esetleg kilenc, ha a hűtéshez felhasznált hidrogén kitart addig) hónapos időtartama alatt az égbolt 99%-át legalább nyolc (az egymást követő keringések során készült, egymást átfedő) felvétellel fedik le. (A pálya jellegéből adódóan ez az égi egyenlítőhöz közelebbi területekre igaz, a pólusokhoz közeledve nő az átfedés mértéke, az égi pólusok pedig minden keringés alkalmával a látómezőbe kerülnek.)
A hagyományos Schmidt-elrendezéssel (melyben egyetlen tükör van, a főtükör) szemben a WISE rendelkezik egy másodlagos, pásztázó tükörrel (scan mirror), melynek feladata a folytonosan mozgó ég elmozdulásának kiküszöbölése. A tükör a képek készítése közben az ég mozgásával ellentétesen elfordul, így a CCD-mátrixra mindig ugyanaz a kép vetül (a két kép készítése közötti időben visszaáll eredeti pozíciójába). A távcsövet és az érzékelőket 15 kilogrammnyi szilárd hidrogén elpárologtatásával hűtik 15 kelvinre, a hűtőanyag fél év utáni elfogyása a küldetés befejezését fogja jelenteni.
A WISE által kapott adatokat rádiós átvitellel naponta négyszer töltik le műholdas közvetítéssel földi állomásra. A képeket számítógépekkel egyesítik, és az adatokból egy atlaszt hoznak létre (ami várhatóan 300 millió infravörös forrást fog tartalmazni), ami az egész éggömböt lefedi és egy listát az összes észlelt objektumról. A program szervezését a Jet Propulsion Laboratory végzi.
A műholdat napszinkron poláris pályára állítják, a pálya síkja a Nap irányával mindig derékszöget zár be, a 40 centiméter átmérőjű távcső pedig a Földdel ellentétes irányba néz (megközelítőleg, amikor a Hold a látómezőbe kerülne, akkor a távcsővel ezt „kikerülik”). Összesen 1,3 millió képet (11 másodpercenként egyet) készített az égboltról (2010 júliusáig), melyek felbontása 1 megapixel (1024×1024 pixel), pixelenként 6 ívmásodperc a közeli, 12 ívmásodperc a közepes infravörösben, látómezeje pedig 47 ívperc. A küldetés hat (esetleg kilenc, ha a hűtéshez felhasznált hidrogén kitart addig) hónapos időtartama alatt az égbolt 99%-át legalább nyolc (az egymást követő keringések során készült, egymást átfedő) felvétellel fedik le. (A pálya jellegéből adódóan ez az égi egyenlítőhöz közelebbi területekre igaz, a pólusokhoz közeledve nő az átfedés mértéke, az égi pólusok pedig minden keringés alkalmával a látómezőbe kerülnek.)
A hagyományos Schmidt-elrendezéssel (melyben egyetlen tükör van, a főtükör) szemben a WISE rendelkezik egy másodlagos, pásztázó tükörrel (scan mirror), melynek feladata a folytonosan mozgó ég elmozdulásának kiküszöbölése. A tükör a képek készítése közben az ég mozgásával ellentétesen elfordul, így a CCD-mátrixra mindig ugyanaz a kép vetül (a két kép készítése közötti időben visszaáll eredeti pozíciójába). A távcsövet és az érzékelőket 15 kilogrammnyi szilárd hidrogén elpárologtatásával hűtik 15 kelvinre, a hűtőanyag fél év utáni elfogyása a küldetés befejezését fogja jelenteni.
A WISE által kapott adatokat rádiós átvitellel naponta négyszer töltik le műholdas közvetítéssel földi állomásra. A képeket számítógépekkel egyesítik, és az adatokból egy atlaszt hoznak létre (ami várhatóan 300 millió infravörös forrást fog tartalmazni), ami az egész éggömböt lefedi és egy listát az összes észlelt objektumról. A program szervezését a Jet Propulsion Laboratory végzi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)